A „Maamme” (Hazánk) a finn nyelvű címe Finnország nemzeti himnuszának. A himnusz címe svéd nyelven – mely Finnország második hivatalos nyelve – Vårt Land.
A finn nemzeti himnuszt Johan Ludvig Runeberg (1804-1877) írta és Fredrik Pacius zenéjével 1848. május 13-án a Flóra ünnepet tartó diákok adták elő a Helsinkihez tartozó Kumtahti Manor mezején. Runeberg a Porvoo Líceum igazgatója az eredeti szöveget svédül írta „Vart Land” címmel két évvel korábban. Az eredeti vers 11 versszakból állt. A verset 1846 őszén publikálta az 1808-1809-es háborúról írt „Fanrik Stals Sanger” (Stal kadét történetei) című 35 balladát feldolgozó kötetének előhangjaként. E háború eredményeként az 1809-es haminai egyezménnyel került Finnország Svédországtól Oroszországhoz.
Runeberg célja a finn nemzeti érzések felélesztése volt. Azt mondta, hogy a mű megírására Vörösmarty Mihály 1836-ban írt „Szózat” című költeménye ihlette, mely magyar nemzeti ének lett. Runeberg verse a XX. Századra oly mértékben hatott a nemzeti érzésre, hogy a szerző a nemzet költője lett. Fredrik Pacius a Helsinki Egyetem német származású tanára volt, és bár a költeményt korábban már többen is megzenésítették, mégis az ő zenéjével lett népszerű. Olyannyira, hogy később ez lett a zenéje az észt nemzeti himnusznak a „Mu isamaa” -nak is.
A finn történészek azt tartják, hogy Finnország 1848. május 13-án Flóra napján született. A mű finn szövegét Paavo Cajander írta a XIX.sz. végén.
Svédül:
Vårt land, vårt land, vårt fosterland,
ljud högt, o dyra ord!
Ej lyfts en höjd mot himlens rand,
ej sänks en dal, ej sköljs en strand,
mer älskad än vår bygd i nord,
än våra fäders jord!
Din blomning, sluten än i knopp,
Skall mogna ur sitt tvång;
Se, ur vår kärlek skall gå opp
Ditt ljus, din glans, din fröjd, ditt hopp.
Och högre klinga skall en gång
Vår fosterländska sång.
Finnül:
Oi maamme, Suomi, synnyinmaa!
Soi sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
ei vettä rantaa rakkaampaa
kuin kotimaa tää pohjoinen.
Maa kallis isien.
Sun kukoistukses kuorestaan
kerrankin puhkeaa;
viel' lempemme saa nousemaan
sun toivos, riemus loistossaan,
ja kerran laulus, synnyinmaa
korkeemman kaiun saa.
Magyarul:
Hazánk, hazánk, ó hazánk,
Messze hangzik a drága név!
Nincs hegy, mely az égig érne.
Nincs mély völgy, se hullám mosta part.
Ősi Északunk, hogy szeretünk téged.
Te őseink drága földje.
Virágaid, a rügyekben rejtőztek
Gyümölcsöt érlelnek újra;
Nézd! Szeretetünkből még egyszer kihajt
Fényed, örömöd, reményed és tüzed.
És egy napon tisztábban cseng
Földünk dala mely énekünk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
